Cinque Terre / Az "Öt Föld"

Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola, Riomaggiore

Riomaggiore

Immar harmadjara visszatertem Pisaba. Amennyire nulla a varos, annyira jo a kornyeke. A multkori toszkanai korut utan most az Ot fold, azaz a Cinque Terre (e: csinkve terre) kovetkezett. A Cinque Terre 5 tengerparti kis falu La Spezia megyeben a Ligur-tenger partjan. A terulet a sziklas oblokre epult igazi mediterran hangulatu eldugott kis falvak kulonlegesseguk es kornyezetuk szepsege miatt immar az UNESCO Vilagorokseg resze. Na szoval, este talalkoztam a Monival, a gironai es a dublini gep is ejfel korul landolt. Pisaban egy jo dolog van a ferde tornyon kivul, megpedig a kozlekedes. A repter szinte a varos kellos kozepen van, onnan gyalog 15 perc a vasut -es buszallomas, a kornyek pedig tele van olcso szallassal. Nagyon praktikus, nem kell tekeregni, buszozni, taxizni. Reggel felultunk egy Genoa fele tarto vonatra, egy ora utazas utan mar La Spezia-ban voltunk. Itt kell napijegyet venni es atszallni a helyi vonatra, ami elvisz a par percre levo, de autoval megkozelithetetlen Riomaggiore-be. (ezt a falut a legvegere hagytuk) Innen indultunk Manarola fele a 9 kilometeres gyalogos osvenyen, amely osszekoti az ot telepulest es vegig a tenger partjat koveti. A jegyellenorzes utan mar a "Szerelmesek osvenyen" talaltuk magunkat, indulhat a seta, meg a szajtatas..

Via Dell'Amore, a Szerelmesek osvenye

A kiepitett setanyon alig 15-20 perc utan mar a 800 fos Manarola-ban talaltuk magunkat. A Nemzeti Parkban fekvo Manarolat, csakugy mint a masik negy telepulest, vedett statuszuk, nehez megkozelithetoseguk es viszonylagos elzartsaguk miatt elkerultek a nagy epitkezesek, igy megoriztek evaszazados mediterran jelleguket, a tenger pedig Olaszorszag szerte bizonyitottan itt a legtisztabb. Mind a Nemzeti Park mind az UNESCO szigoruan szabalyozza az epitkezeseket, gyakorlatilag lehetetlen uj hazakat epiteni, a regieket is csak meghatarozott modon szabad atepiteni. Mi tobb, a hazakat is csak engedelyezett szinekre lehet atfesteni. Az emberek ma is olivabogyo -es szolotermesztesbol, na meg persze a turizmusbol elnek.A Kek osvenyen (Sentiero Azzurro) tovabbindulva egyre magasabbra "masztunk", mig a legkisebb es legcsendesebb Corniglia-ba ertunk. Ez a falu nem a tengerparton, hanem a tengerszint felett 100 meterre, egy kisebb felszigetre epult. A kepen a faluba vezeto cikk-cakkos Lardarina lepcsofok, a maga 377 fokaval. A 30 fokban nem volt tul kellemes.. A falut elhagyva kezd "durvulni" a terep, a kiepitett jardanak (halistennek) bucsut vehetunk, innentol kezdve erdokon atszelo keskeny kis osvenyen kaptatunk fel mind magasabbra. A homerseklet folyamatosan emelkedik a "turazashoz mar nem kellemes" szintre, de a tengerpart latvanya mindenert karpotol.

A jocskan izzaszto gyalogolas utan vegre megpillantjuk Vernazza-t, a Cinque Terre talan legszebb gyongszemet es abszolut kedvencemet. A termeszetes kikotovel rendelkezo falucska fontos kereskedelmi kozpont volt a Genovai Koztarsasagban, eppen ezert hamar viragzasnak indult es ma is igen jomodu. Corniglia-bol erkezve meghatarozo latvany a Doria kastely megmaradt bastyaja es a Belforte torony, illetve az egesz falura nyilo gyonyoru panorama. Ime:



A falu fo utoere a foutca, amely egy tengerparti kis terbe torkollik.
A teren Santa Margarita d'Antiochia templom kozvetlen szomszedsagaban van egy kis homokos strand illetve a kikoto, koruloleve szines hazakkal es ettermekkel. Kivalo hely a megpihenesre. Ettunk 1-1 szelet szuperfinom es olcso pizzaszeletet, megittunk vagy 2 liter vizet es lablogatva neztuk kicsit a nyuzsgo teret meg a vizen ringatozo halaszhajokat.
Delutan fel 3 korul lehetett, mikor tovabbindultunk a legeszakibb telepules fele. Kozben meg visszaneztunk Vernazzara, egeszen mas es talan a legszebb arcat mutatja innen fentrol.

A legkevesve elvezetes ut allt elottunk a hosegben. Az egyebkent orvendetes szikrazo napsutesben felfele maszni a szuk osvenyeken, ahol ket ember nem fer el egymas mellett. A "forgalom" megis itt volt a legnagyobb. Egyre tobb turistaval talalkoztunk, akik "szembol" jottek, igy mindig valakinek le kellett huzodnia az utrol. A jo 2 es fel oras tikkaszto gyaloglas es leeges utan vegre megpillantottuk Monterosso-t, a legfelkapottabb es legjobban megkozelitheto otodik falut. Furdesre, standolasra ez a legalkalmasabb, eppen ezert itt van a legtobb turista. Az ovaros mellett itt mar igazi "tomegturizmus-light" szallodak, fizeto strandok is talalhatoak. Eppen ezert csalodas volt a tobbi falu utan, viszont nagyon jol esett megmartozni a tengerben, mondhatnam Monterosso a leheto legjobbkor jott.

A Fegina, azaz a falu udulo ovezete, napernyok sokasagaval

Egy kis pihi utan innen mar vonattal mentunk vissza Riomaggiore-ba, oda, ahonnan a Kek osveny setat kezdtuk. Egy vacsora es egy uveg bor utan meg a naplemente elott megneztuk a falut es az az mellett levo termeszetes strandot.

Talan erre a falura a legjellemzobb az egymasba illeszkedo emeletes epuletek latvanya. A szuk sikatoroknak es a magas hazaknak koszonhetoen a belso utcakba alig sut be a nap, igy ott kellemes (elviselheto) huvos a levego a forro nyari honapokban. A falut a vasutallomassal egy hosszu gyalogos alagut koti ossze, ami a meredek foutcara, a Via Colombo-ra vezet. Innen egy rovid lepcsosoron at jutunk el Riomaggiore igazi latvanyossagahoz, a halaszfaluhoz. Az also tengerparti reszrol nyilik a legjobb ralatas a kikotore es a sziklafalra epult pasztell szinu hazakra. (ld. bejegyzes legelso kepe) Naplementekor talan megszebbek a mesebeli varoska szines hazainak latvanya, a maguk olaszos ossze-visszasagaval.

Nem sokkal ezelott meg nem is tudtam, hogy a Cinque Terre letezik, csak szamomra ismeretlen helyrol szarmazo fotokat lattam rola. Ma mar ismerem es mindenkinek ajanlom!