Szoval Del-Angliai autos korutazast terveztunk, olyat, ami ket szabadnapba belefer. A Stonehedgehez mindenkeppen el akartunk menni, a tovabbi helyszineket pedig egy magyar nyelvi utikonyvbol neztuk ki. Elozo este pedig megterveztuk az utvonalat, ami igy nezett ki: Aaa, az nagyon messze van. Az sok, meg mindig sok.. Aztan megallopodtunk a vegleges utvonalban (amibol persze semmi nem lett), igy kijottunk 550 merfoldbol (ugy 900 km)
Ketten mentunk csak, en es a Laci haverom, mivel mar ossze-vissza van a szolgalati beosztasunk, en meg epp betegszabin voltam.
Terv: Reggel 8kor indulas (9.30), irany a Stonehedge. Utkozben kezdett romlani az ido, aminek nem orultunk, aztan egyre rosszabb lett, vegul alig lattam ki a szelvedon ugy szakadt az eso. Csodak csodajara, a cel elott kezdett kiderulni, sot par percre ki is sutott a nap, igy tudtunk normalisan fotozni.
A Stonhedge eleg nagy csalodas volt, korbe van keritve, es 5.50 Font a belepo, amiert adnak egy mobiltelefon szeruseget, amiben felvetelrol 4 nyelven mondjak az idegenvezetoi szoveget. En ugy kepzeltem el, hogy a semmi kellos kozepen vannak a sziklak, egy szep nyugis helyen, erre ket fout koze van beekelve egy korbekeritett teruleten, kiepitett jarda, autobuszparkolok, gagyi UFO-s ajandekboltok.
Eldontottunk, hogy ezert nem fizetunk, a kerites mogul is ugyanugy latszodik minden . Igy dontott meg jopar magyar es kelet-europai turista, angol szot nem igen hallottunk.
Ezutan irany Shaftesbury, egy nagyon kicsi varoska egy huszonotodrangu uton.
Elo a terkep, szamitogepes utvonaltervezo. Csod. Az utunk ugy nezett ki, hogy minden korforgalomban haromszor kerultunk, kozben neztuk a tablakat.
Az angolok bele vannak buzulva a korforgalmakba, 2 merfoldet nem lehet menni nyugodtan korforgalom nelkul. Millio mellekut, es persze minden falu neve “bury”-ra vegzodik 50 kilometeres korzetben.
Vegre megerkeztunk. Igazi nyugis hely, szep dombos taj. Feltunt, hogy rengeteg nyugdijas van, kiderult, hogy van ott egy oregek otthona. Kituno hely lehet nekik, jo levego, kiepitett osvenyek az erdoben, mindenutt padok, lehet csodalni a panoramat.
A Golgen Hill a legszebb es leghiresebb (foto), a kiiras szerint sok kosztumos filmet forgattak itt. Ezekben a hazakban meg mindig laknak, epp ugy, mint ket-harom evszazaddal ezelott. Egy elo skanzen. Allitolag keddenkent vasar van, es a kofak korhu jelmezben aruljak a portekaikat. Ezt azonban elmulasztottuk, ket napot nem akartunk varni erre az atrakciora.
Egy ajandekboltban nezegettuk a kepeslapokat, es lattuk, milyen szep a tengerpart.
Szoval irany del. Hasonlo kanyargo, keskeny mellekutak, utlezarasok, bolyongas. Atmentunk Dorset vedett erdosegen is, mindenutt lila viragok, fenyofak, szep hely.
Utkozben megneztuk a dombtetore epult Corfe kastelyat is. Keso delutan verge megerkeztunk Lulworth-ba, ami egy gyonyoru kis tengerpari falu. Meg katonai bazis.
Mindenutt tilos, illetve kerekbilinccsel fenyegeto fizetos parkolok, ejszakara pedig 20 Fontert lehet otthagyni a kocsit. Kicsit mergesek voltunk. Hol fogunk aludni? Elmentunk egy kempingbe, ahol 150 Fontert adtak volna lakokocsit, de azt is minimum ket ejszakara. A kemping szuper volt egyebkent, luxus lakokomobilok, bolt, etterem. Oda “jartunk” mosakodni, meg teazni.
Lementunk a tengerpatra, a kemping parkolojaba. Fizetos, veszunk ket orara jegyet.
Szerencsenk volt, egy angol csalad epp indult, es nekunk adtak a parkolojegyuket, ami meg ervenyes volt par orara. Ez egyebkent szokas az angoloknal, egymasnak adogatjak a parkolojegyet, es nem kernek erte semmit. Jo szokas, otthon is be kene vezetni.
Olyan moslek ido volt a parton, hogy szornyu. Iszonyu hideg, eros szel, es szemetelt az eso. Kiragasztottam a jegyet a szelvedo belsejere, de mire becsuktam volna az ajtot, kifujta szel. Na, azt a rohanast, amit levagtunk. Futottunk a mezon a frissen szerzett ingyenjegyert, amit mindig arrebb fujt a szel. Vegul ravetettem magam, csupa sar lettem, de meglett! Ekkor mar annyira rohogtunk, hogy meg 5 percet fetrengtunk a foldon, az angolok meg lestek, azt hittek meg vagyunk huzatva.
Ket pulover, kapucni, dzseki. Nem volt melegunk igy se. Viszont a tengerpart gyonyoru. Vegig lehet setalni a sziklak folott (szerencsere a tenger felol fujt a szel), lementunk a hires Durdle-kapuhoz. A kapu szerintem egy elefantra jobban hasonlit, olyan, mintha egy fekvo elefant feje lenne a tengerben, ormanyaval meg szivja magaba a vizet. Vegigjartuk az egesz tengerpartot, csillapodott a szel, viszont szep lassan csurom vizesek lettunk a szitalo esotol. Atoltoztunk a kocsiban, futes ezerrel, zokniszaritas, majd visszamentunk a kemping bufejebe inni egy draga, viszont nagyon rossz rumos teat. A faluban verge talaltunk parkolohelyet, a templom melletti uton aludtunk. Hotel Rover. Egy napra elmegy, de megegy napot nem tudtam volna kocsiban aludni. Mondjuk annyira nem kenyelmetlen, viszont egesz ejszaka szakadt az eso es kopogott a kocsi tetejen. Ablakot resnyire le kellett huzni, hogy legyen levego, torolkozovel kitomve, csurom viz minden . Reggelre elallt az eso.
Megkajaltunk, vissza a kempingbe egy meleg teara. Mikor citromot kertem tej helyett, ugy neztek ram mint a veres rongyra, de azert kiszolgaltak.
Reggel szetneztunk a faluban, regi kis “mano” hazak, szep viragos minden .
Lementunk a partra, a halaszok mar kint voltak az addigra mar lecsillapodott vizen. Talaltam egy szep nagy kagylot is, azt izibe’ ki is “loptam” a tengerbol.
Aztan irany Wells varosa (ez nem Wales , de kozel van hozza), megnezzuk a Szent Andras katedralist. Jo messze volt.
Sehol nem talaltuk a templomot. Kerdezoskodtunk a varosban, hol is van. Fogalmuk nem volt. Aztan meglattuk a templomot. Szep volt, de semi extra, ilyen templom itthon Mountfitchetben is van. Mergesek voltnuk, hogy ezert utaztunk ennyit. Az utikonyv szerint Anglia egyik legregebbi es legszebb katedralisa.
Aztan lattuk, ki van irva, hogy ez bizony a Szent Peter katedralis. Na jol van akkor, kerdezzunk meg megint valakit, hol van a Szent Andras katedralis. Meallitottunk egy foszert, aszongya’ felismerhetetlen dialektusban: Wells-ben, innen 5 merfoldnyire. Miert, most nem ott vagyunk? Nem, ez Shepton Mallet. Hat ennyire benak nem lehetunk. Irany Wells, 5 korforgalom, mindet megneztuk legalabb ketszer.
Megerkeztunk Wells-be, kocsi leparkol. Lattunk ki is van tablazva, merre kell gyalogolni.
Megerkeztunk a katedralishoz, megint csalodas. Mondtuk, szep-szep, de hat a kepen nagyobbnak nez ki. Elo a konyvet, nezegetem a fotot, korbejartuk a templomot. Te, Laci, ez meg mindig nem az… Mar nagyon faradtak voltunk, es nagyon rohogtunk magunkon.
10 perc seta utan vegre megleltuk az 1200as evekben YTONG teglabol felhuzott falakat.
A nyugati homlokzaton es az ikertornyokon levo fulkekben allitolag 400 szobor all. Nem szamoltuk meg, mindenesetre tenyleg eleg zsufoltnak tunt.
5 Font a belepo, de nem muszaj fizetni, csak ha ugy erezzuk. (Nem ereztuk ugy)
Van egy onkiszolgalo etterem is bent a templomban, itt muszaj kajalnunk valamit, igy is tettuk. Ettunk valami angol tojasos-sonkas sajttortat, nem rossz. Nem is jo.
A hely nyuzsog a turistaktol, foleg nemet nyugdijasok voltak. Mindenutt a mar megszokott, regi teglahazak. Tipikus angol varos.
Delutan mar nem megyunk sehova, irany haza. Araszolgatas a bedugult M25os korgyurun. Egyben hazaerunk. Masnap melo megint..
Legkozlebbre Del-Nyugat Angliat tervezzuk, a Land’s Endet (Vilagvege)
(ebbol nem lett semmi :-), a szerk.)
2005. julius
Stonehedge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése